Az elmúlt napokban nagyon sokan csatlakoztak „Üzenj a mentőknek!” felhívásunkhoz, amelyekben személyes történeteken keresztül nyerhettünk bepillantást a hétköznapi hősök áldozatos munkájába.

Köszönjük mindenkinek, aki megosztotta velünk a gondolatait!

A közelgő Mentők napja kiváló alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk mindazért az odaadásért és szakértelemért, amellyel a bajtársak nap mint nap életeket mentenek.

Fejezze ki Ön is háláját! Válasszon egy képeslapot és küldje el vele támogatását az életmentőknek!

{{ ajandek }}

Mindenkinek kell egy hős az életébe – sokak számára ők a mentők.
Támogatásából azon dolgozunk, hogy a mentők olyan munkakörülmények között dolgozhassanak, ami méltó hivatásukhoz.

Segítsen Ön is abban, hogy a hősök mindig ott lehessenek, amikor a legnagyobb szükség van rájuk!

Támogassa őket havi rendszerességgel! A rendszeres támogatás kiszámítható hátteret ad számukra, ami a legnagyobb ajándék, amit adhatunk.

Rendszeres adományozó leszek

Az alábbiakban megosztjuk Önnel olvasóink legmeghatóbb történeteit:

"Pár évvel ezelőtt egy vasárnap reggel a férjemnek stroke-ja lett. A 112 szerencsére azonnal fogadta a hívásom, ahol a hölgy végig mellettünk maradt, bíztatott, nyugtatgatott, bátorított és folyamatosan tájékoztatott, merre tart a mentő. A mentősök mikor megérkeztek, profin, nyugodtan és bíztatóan viselkedtek, nagyon vigyáztak a férjemre. A mai napig végtelen hálával gondolok a segítségükre, a nyugalomra amit sugároztak, a hihetetlen szakértelmükre, a gyorsaságra. A munkájuknak köszönhetően egy héttel később a férjem haza jöhetett a kórházból és újra egészség, velünk van. Ez volt a mi karácsonyi ajándékunk. Köszönjük és hálásak vagyunk a mentősöknek és a 112 vonal mögötti munkatársaknak! Nélkülük elvesztünk volna."

"2025. 08. 11-én az esti órákban szívrohamot kaptam. Ennek következtében a klinikai halál állapotába kerűltem. Sikeresen ujra élesztettek. Köszönöm az ajkai mentősöknek, a Hősömnek Visi Lászlónak, hogy ujra élhetek, gyerekeim, unokáim, és dédunokám körében."

"Kedves Mentős, Szita János! 
Szeretném szívből megköszönni mindazt, amit értem tettél. Amikor elájultam és kiszolgáltatottnak éreztem magam, te mindig ott voltál, nyugodtan, türelemmel és emberséggel segítettél.
Ezekben a helyzetekben nem csak a szakmai tudásod számított, hanem az is, ahogyan hozzám fordultál – biztonságot és megnyugvást adtál akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.
Nagyon hálás vagyok neked ezért. Soha nem fogom elfelejteni a segítségedet.
Vigyázz magadra, és köszönöm, hogy ilyen ember vagy.❤️(Kaposvári Mentőállomasra )"

"Nagymamámat a 100. születésnapja után a sebészetre vitte egy 2 fős mentő.
Apró műtétre került sor az ambulancián. Elköszöntem a mentősöktől, az orvosi szoba előtt közölte a nővérke, én kint várakozzak. Nagyi félt, nyújtotta felém a kezét, majdnem sírt. Ekkor az egyik mentős visszafordult, belépett nagyi után a kisműtő helyiségbe.
Végig mellette állt, fogta a kis "madárkezét "és biztatgatta őt.
Együtt jöttek ki, nagyi mosolyogva , a mentős pedig rám nézve azt mondta:
-Igazán bátor volt Mária néni.
Nem sírt..
Köszönöm szépen."