Egy szeptemberi napon Judit szabadságon lett volna, fiának 19. születésnapjára készülődött. Az áruházvezető helyettes végül mégis munkába állt, hogy beteg kolléganőjét helyettesítse.

„Nincsenek véletlenek, aznap nekem ott kellett lennem. Igazából gondolni nem igazán gondoltam semmire, csak egyetlen egy dologra, hogy muszáj segítenem.”

Kora délelőtt egy vásárló szaladt be a parkolóból, és szólt, hogy valaki fuldoklik odakint, mert rosszul lett pogácsa evés közben. Judit – kijelölt elsősegélynyújtóként – azonnal a segítségére sietett. 

„Letérdeltem mellé, megvizsgáltam, nem reagált semmire. A pulzusa nagyon gyenge volt, és azonnal megkezdtem a mellkaskompressziót.”

A vásárlók hívták a mentőket és a diszpécser irányításával megkezdődött a heroikus küzdelem a férfi életéért.

Az újraélesztés során a férfinak vissza-visszatért a légzése, ám háromszori próbálkozás után is visszaesett. Ekkor értek oda a mentők. 
A kézi újraélesztést követően bajtársaink az Alapítványunktól kapott mellkaskompressziós gépet is bevetették, ami folyamatosan pumpálta a férfi mellkasát, amíg ők a gyógyszerezést és a vizsgálatokat végezték. Mindenki legnagyobb megkönnyebbülésére végül stabil állapotban szállíthatták el a beteget.

„Amikor megtörtént az esemény, akkor engem ott már a felesége a helyszínen megkeresett és köszönetet mondott. Az idén meglátogattak az egy éves évforduló alkalmával és akkor találkoztam igazából először a Tibi bácsival, aki most nagyon élvezi az életet, a nyugdíjas éveket, és nagyon hálás volt.”

– meséli örömmel Judit.
Az eset tanulsága, hogy nem szabad késlekedni, azonnal segíteni kell, hiszen hirtelen szívhalál esetén csak az első 3-5 percben van lehetőségünk visszafordítani a visszafordíthatatlant. 

„Nem azt kell nézni, milyen szaktudásom van, laikusként is lehet emberéletet menteni. Az a lényeg, hogy legyen bátorságunk odaállni, és segíteni.”

– összegez Judit.