Újgenerációs defibrillátorra gyűjtünk
Támogasd a mentők munkáját az egész országban!

Segítek!

Így élesztünk újra - A Mentőalapítvány országos kutatása

Október 16., az újraélesztés nemzetközi napja alkalmából közzétesszük országos, nagymintás kutatásunk eredményeit. A felmérés során arra voltunk kíváncsiak, tudjuk-e, mi a teendő, ha újra kell élesztenünk valakit. De vajon az elméleti tudás elegendő ahhoz, hogy a gyakorlatban is hőssé váljunk?

A kérdőív 12 kérdésen keresztül vezette végig a kitöltőt az újraélesztés folyamatán kezdve attól, hogy rátalál az eszméletlenre, kitérve a mentő hívására és a mellkaskompresszió helyes végzésére, egészen a mentők kiérkezéséig.

STAYIN' ALIVE

A nem reprezentatív online kutatáson 8500 fő vett részt, ők átlagosan 74%-ban adtak meg helyes válaszokat.

A legfontosabb a felismerés. Ha eszméletlen, földön fekvő embert látunk, merjünk odalépni hozzá, óvatosan rázzuk meg a vállát, és kérdezzük meg jó hangosan, hogy hogy van, segíthetünk-e neki. Ha nem reagál és légzése sincs, akkor barátkozzunk meg a gondolattal, hogy nekünk kell megmentenünk az életét. Nekünk és nem másnak, hiszen az első 3-4 perc kritikus, és nincs mentőautó, ami ennyi idő alatt kiér.

- fekteti le az alapokat alapítványunk kuratóriumának alelnöke, dr. Czakler Éva mentőorvos.

A LEGFONTOSABB TÉVHITEK

A kutatás eredményei bizakodásra adnak okot, érezhetően évről évre fejlődik az újraélesztési tudás és hajlandóság. Azonban még mindig vannak olyan tévhitek, amiket muszáj eloszlatni. Ilyen például, hogy a sérültet kényelembe kellene helyeznünk. 5-ből átlagosan 1 ember gondolta úgy ugyanis, hogy mindenképpen valami puhát kell helyezni a földön fekvő feje alá.

Semmiképpen ne tegyük ezt, bármennyire is lovagiasnak tűnik kipárnáznunk valaki fejét a kabátunkkal. Csak azt jegyezzük meg, hogy hanyatt fekvő helyzetben, valamilyen kemény talajon legyen a beteg, így pumpáljuk a mellkasát.

hívja fel a figyelmet alelnökünk.

Ha pedig megállapítottuk, hogy a földön fekvőt újra kell élesztenünk, első dolgunk a mentők hívása legyen. De csak akkor, ha egyedül vagyunk.

Bármilyen furcsán is hangzik, de ha vannak körülöttünk segítők, akkor ne a mentő hívásával bíbelődjünk. Kezdjük meg az újraélesztést, kérjünk segítséget, kiabáljunk, valaki hívni fogja a mentőket. Ha egyedül vagyunk, és nincs a közelben segítség, akkor viszont előbb gyorsan tárcsázzuk a 112-őt, hangosítsuk ki a telefont és tegyük magunk mellé.

– hangsúlyozza Czakler Éva. És hogy hogyan végezzük laikusként a mellkaskompressziókat? Csuja Imrével készült szórakoztató edukációs kisfilmünkben néhány évvel ezelőtt ezt is bemutattuk:


CSAK SEMMI SZÁJBÓL SZÁJBA

Kutatásunk arra is rávilágított, hogy sokan (a kitöltők több mint negyede) úgy gondolja, hogy muszáj szájból-szájba is lélegeztetni a bajbajutottat, akkor is, ha nem tudják, hogyan kell.

Csak a mellkas nyomásával is életet menthetünk. Ha nem tudjuk, hogyan kell végezni a befúvásokat, bizonytalanok vagyunk, akkor csak kulcsoljuk össze a kezünket, és 5–6 centiméter mélyen, gyors, határozott mozdulatokkal nyomjuk a beteg mellkasát középen, körülbelül másodpercenként kétszer.

- világít rá Czakler Éva.

NE PARÁZZ, SOKKOLJ! AVAGY A DEFIBRILLÁTOR HASZNÁLATA

A laikus újraélesztés alapja a mellkaskompresszió, de jó, ha tudjuk, hazánkban számos helyen található bárki által használható félautomata defibrillátor. És ami ennél is fontosabb, semmilyen képzettség nem szükséges használatukhoz.

Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a defibrillátor valamilyen mitikus eszköz, amit nem, vagy csak egy tanfolyam, képzés elvégzése után használhatnak. De azok a készülékek, amiket pályaudvarokon, stadionokban, bevásárlóközpontban és egyéb nyilvános helyeken találhatunk, nem ilyenek. Bárki használhatja őket, sőt, használja is őket, ha megtörténik a baj, mert a gép azt is megállapítja, hogy szükség van-e egyáltalán a sokk leadására. Ezt sem nekünk kell tehát eldöntenünk. Mi csak azzal foglalkozzunk, hogy valaki szaladjon a készülékért, amilyen gyorsan csak tud, amíg mi a mellkasnyomásokat végezzük.
 

Az eredményeket tehát „jóra” értékeltük, de fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy ezek elméleti kérdésekre adott elméleti válaszok voltak.

Teljesen más a történet, ha előttünk esik össze valaki az utcán, körbenézünk és azt látjuk, hogy senki, de senki nem fog odamenni. Ilyenkor a legfontosabb, hogy merjünk cselekedni. Egy kis bátorsággal életet menthetünk. Szomorú, de igaz: akihez odaléptünk, már meghalt, ártani nem tudunk neki, csak segíteni.