EN

Az égési sérülések ellátása

Elsősegélynyújtás szintjén lényegében mindegy, hogy közvetlenül mi okozta az égési sérülést, az ellátás ugyanaz. Tehát nem a kiváltó ok elemzésére, hanem a gyors és hatásos ellátásra kell a hangsúlyt fektetni.

Fel kell mérni az égés fokát és kiterjedését, hiszen e kettő határozza meg a súlyosságát. Külön hangsúlyt kell fektetni annak kiderítésére, hogy történt-e légúti égés. Az ilyen beteg állapota ugyanis gyorsan és nagymértékben romolhat.

Légúti égést gyanítsunk, ha:

  • a körülmények ezt felvetik,

  • az arc, orrnyílások korommal szennyezettek,

  • a nyelv, a szájüreg piros, fájdalmas,

  • rekedtség alakul ki,

  • fulladás jelentkezik,

  • a beteg állapota gyorsan romlik.

Legfontosabb célunk a további károsodások elkerülése, valamint az állapotrosszabbodás megakadályozása, a főbb panaszok enyhítése. A sérültet helyezzük nyugalomba. Az érintett területet fedő ruházatot lehetőség szerint el kell távolítanunk, hiszen egyrészt akadályozza a hűtést, másrészt, ha forró folyadék került a ruházatra, az a továbbiakban is károsít. Abban az esetben, ha a ruha a bőrbe égett vagy nagy, és nehézkes az eltávolítása, természetesen ne próbáljuk azt meg, kezdjük el a hűtést ruhán keresztül, és ha a későbbiekben megoldható, csak akkor vegyük le. A fájdalomcsillapítás érdekében a legfontosabb és leghatékonyabb beavatkozás a hideg vizes hűtés. A legeredményesebb ezt folyó vízzel végezni, legalább 15 percig. Ha folyó víz nem áll rendelkezésünkre, lehet vizes borogatást is alkalmazni. Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy a természetes vizek (tavak, patakok, folyók) vize nem a legszerencsésebb, mivel ezek fertőzésveszélyt jelenthetnek. Ugyancsak nem képezik az elsősegélynyújtás részét a különböző gyógyhatású, a további kezelésben már szerephez jutó szerek. A hűtés végeztével - tekintettel a fertőzésveszélyre - a sebet fedjük laza, steril fedőkötéssel.

 

Célszerű az otthoni elsősegélydobozba égési zselét és/vagy égési kötszert beszerezni. Ezek közvetlenül, hűtés nélkül is a sebbe helyezhetők, hűtő, fertőtlenítő hatással bírnak.

Az ellátás során szem előtt kell tartanunk, hogy az égési sérüléseknek számtalan kísérő hatása is lehet. Ezek közül a jelentős folyadékvesztést említjük, de a keringési rendszer működését is jelentősen befolyásolhatja. A testfelület több mint 10%-át borító másodfokú égési sérüléskor ún. sokk lép fel, amely jelentős állapotrosszabbodással jár. Javasolt a sérülttel minél több folyadékot itatni, hogy ezzel pótoljuk a folyadékvesztést.



Mit NE tegyünk az égési sérüléssel?

TILOS az égési sérülésbe bármilyen anyagot juttatni. A népi babonáknak köszönhetően leggyakrabban tejfölt, olajat, tojást öntenek, zsírt kennek a sérülésre, de a hintőporok alkalmazása is helytelen. Az említett anyagok mind fertőzésforrások lehetnek, továbbá jelentősen nehezíthetik az orvosi ellátást, illetve a sebgyógyulást.

Ugyancsak nem az elsősegélynyújtó feladata a másodfokban már kialakuló hólyagok megnyitása, eltávolítása. Ha az égési sebbe a ruházat beleolvadt, ne próbáljuk meg eltávolítani. A hűtést a ruhán keresztül végezzük!

 

Kórházban kezelendő égési sérülések

Mindenképp kérjünk orvosi segítséget az alábbi esetekben:

  • gyermek a sérült;

  • légúti égés gyanúja áll fenn;

  • arcot, kezet, lábat vagy nemi szervet érte;

  • elsőfokú égés esetén, ha kiterjedése a bőrfelület 5%-nál nagyobb (öttenyérnyi);

  • másodfokú égés esetén, ha a bőrfelület nagyobb, mint 1%-ra terjed ki (tenyérnyi);

  • harmad-, negyedfokú égés esetén;

  • ha nem biztos az égés súlyosságának (mélységének) megítélése;

 

Mit tesznek a kiérkező mentők?

A betegek ellátása számtalan körülménytől függ. Az alábbi ellátások csak nagy általánosságban igazak, ezektől jelentős mértékben eltérő ellátás is indokolt lehet. A helyszínre érkező mentők legfontosabb feladata a sérült állapotának felmérése, vérnyomás-, pulzusvizsgálat alapján az esetleges keringésváltozás megítélése, ha szükséges, az alapvető életfunkciók (légzés, keringés) biztosítása. Nagyon fontos a megfelelő gyógyszeres fájdalomcsillapítás, akár kábító fájdalomcsillapítóval, valamint a minél korábbi folyadékpótlás megkezdése, infúziók adásával. Az égett területet hűtik, amennyiben eddig nem történt meg, ezt követően steril sebfedés szükséges. Egyre szélesebb körben jelennek meg a mentőautók felszerelésében is a speciális égési hűtőtakarók. Légúti égés esetén fel kell készülni a beteg esetleges altatására, eszközös légút-biztosítására, lélegeztetésére. Az égett sérülteket az esetek nagy részében égési osztályokra szállítják, ahol speciális kezelési lehetőségek és eszközök, valamint műtéti lehetőségek állnak rendelkezésre.

 

Otthoni vészhelyzetek ellátása

Kenyérszeletelés közben hirtelen elvágja ujját, majd hosszú percekig izgatottan keresi a ragtapaszt. Vajon hol lehet? Ismerős a szituáció? Vajon milyen eszközöket érdemes otthon tartani segélynyújtás céljából?



Kötszerek

Szerencsére a leggyakoribb háztartási balesetek csak kisebb vágások, szúrások. Minden esetben fontos a seb fertőtlenítése, amelyre legcélszerűbb olyan szert használni, ami közvetlenül a sebbe is bekerülhet. A korábban elterjedt jódtinktúrát ma már nem forgalmazzák, mivel a műtéti kézfertőtlenítőhöz (ld. gépjárművek elsősegélydoboza) hasonlóan nem kerülhet a sebbe, használata kellemetlen, mert erősen csíp, ráadásul egyes személyeknél allergiás reakciót váltott ki. Napjainkban talán a legelterjedtebb a polyvidonum jodatum komplex, ismert nevén Betadine, amely számos előnyös tulajdonsággal bír. A fertőtlenítőszer mellett tartsunk otthon gyorstapaszt, ragtapaszt, mull-lapot és mullpólyát. Utóbbiak több méretben és változatban is kaphatók, ajánlott a steril (kék feliratú), mull-lapból a 6x6 és a 10x10 cm-es, mullpólyából a 10 cm széles. Ma már olyan sebtapaszok is kaphatók, amelyek elősegítik a sebgyógyulást, és antibakteriális hatással bírnak. Ezek közé tartozik pl. az Aluderm kötszercsalád.



Végtagrögzítők

A törések, rándulások, ficamok első ellátását a megfelelő rögzítés jelenti. Felső végtag esetében tökéletesen elegendő bármilyen kendő, ha azonban szakszerűbbek szeretnénk lenni, akkor szerezzünk be háromszögletű kendőt. Viszonylag alacsony áron vásárolhatunk végtagrögzítésre szolgáló műanyag, flexibilis síneket is. Ezek felhelyezése azonban körültekintést igényel.

 

Eszméletvesztés, ájulás

A köznyelvben ájulásnak nevezett rosszullét egy perifériás vérkeringési zavar, mely döntően az agyat érinti. Lefolyását tekintve az eszméletvesztés felé halad, de azt nem feltétlenül éri el. Az esetek nagy többségében, ha a beteg lefekszik vagy lefektetik, akkor az eszméletvesztés elmarad, vagy csak néhány másodpercig tart. A hazai szóhasználatban egy "jóindulatú", egyszerű beavatkozással rendezhető állapotrosszabbodást jelent.

Ájulást okozhat: tartós egy helyben állás, folyadékbevitel hiánya, nagyon meleg, zsúfolt térben való tartózkodás, kimerültség, akut pszichés megrázkódtatás, ijedtség, hirtelen felállás, fekvésből felülés. Tünetei: gyengeség, sápadtság, "elsötétül a világ", szédülés, émelygés, hányinger, asztalra, földre zuhanás.

Az eszméletvesztésnek számtalan oka lehet: keringési rendszer betegsége (vérnyomás-csökkenés, ritmuszavar), anyagcsere probléma (vércukorszint-csökkenés), traumás sérülések (belső vérzés) vagy valamilyen idegrendszeri betegség, mérgezések stb. Fontos, hogy a laikus elsősegélynyújtónak nem feladata a diagnózis felállítása, mert ehhez nincs kellő ismerete, s nem állnak rendelkezésére megfelelő vizsgálati lehetőségek. Nem a pontos kiváltó ok, hanem az állapot szerint kell a megfelelő beavatkozásokat elvégeznie, valamennyi eszméletlen beteget/sérültet azonos séma szerint látunk el.



Ájult sérült ellátása

Ha környezetünkben valaki ájulásra jellemző tünetekről panaszkodik, tanácsoljuk számára, hogy feküdjön le, alakítsuk ki ennek lehetőségét, és lábait emeljük meg, ezáltal serkentve az agy vérellátását. Ha az óvintézkedések ellenére eszméletét veszti, akkor az annak megfelelő ellátást végezzük. Az ájulás esetén tehát várható, hogy megfelelő elhelyezés eredményeképpen a beteg állapota javul, majd rendeződik. Alapvetően hibás az a széles körben elterjedt gyakorlat, miszerint az ilyen beteget ülve tartjuk, ekkor ugyanis nincs esély arra, hogy az agyi vérellátás javuljon.

Fontos tudnivaló, hogy több súlyos betegség is kezdődhet ájulás formájában, illetve lehet ájulás az első szembeötlő tünete (pl. infarktus, agyvérzés, szívritmuszavar, nagy folyadékvesztés, sokk stb.). Amennyiben megfelelő ellátás ellenére nem javul az ájultnak tekintett beteg állapota, az mindig figyelemfelhívó jelnek tekintendő, és szakellátást igényel.

Az ájulás következtében a beteg földre zuhanhat, mely másodlagos következményként sérülést okozhat. Ne feledkezzünk meg ilyen esetben a sérülés feltételezéséről, a beteg sérülésre irányuló kikérdezéséről, szükség esetén ellátásáról, valamint a szaksegítség ez irányú tájékoztatásáról.



Eszméletlen sérült ellátása

Előfordulhat, hogy úgy találunk egy betegre, hogy már eszméletlenül fekszik, vagy jelenlétünkben alakul ki az eszméletvesztés. Az ellátás legfontosabb ismérve, hogy az eszméletlen sérültnek hiányoznak a létfontosságú reflexei (nyelési, köhögési stb.), így bármely szájüregben lévő idegen anyag félrenyelése miatt fulladásveszélynek van kitéve. Ilyen idegen anyag lehet: nyál, hányadék, vér, ételmaradék, kimozdult műfogsor stb. A nyelv ugyanakkor elveszíti izomtónusát, s hátra csúszva elzárhatja a légutakat.

Ennek igazolására betegvizsgálatot kell végeznünk. Fokozatosan próbáljuk felvenni a beteggel a kapcsolatot. Először szólítsuk meg, kiáltsunk rá, majd határozottan rázzuk meg. Eszméletlen beteg tehát a különböző ingerekre nem reagál, mozdulatlan marad. Megjegyzendő, hogy az ájult beteg, ha már fekvő helyzetbe kerül, reagálni fog az ingerekre. Megmozdítja a kezét, nyitja a szemét, esetleg, ha nem is teljesen érthetően, de válaszol.

Ha nincs reakció, további vizsgálatokat végzünk, ellenőrizzük az alapvető életfunkciók meglétét, illetve hiányát. Eszméletlenség gyanúja esetén ne feledkezzünk meg azonnal mentőt hívni. A légzést az ún. hármas érzékeléssel vizsgáljuk. A beteg fejét óvatosan hátraszegjük, fülünket az orra elé helyezzük, hallgatjuk, illetve érezzük a kiáramló levegőt, valamint figyeljük a mellkas mozgását. Ha légzése van, a légutakat továbbra is biztosítanunk kell, mert a fulladásveszély miatt leállhat a légzés.

A következő jelenségek észlelésekor a keringés megtartott, hiányukban viszont kimondható a keringésleállás:

  • a hatékony légzés,

  • a köhögés,

  • a nyelés,

  • mindenfajta célzott végtagmozgás.

 

 

Légutak biztosítása

Ellenőrizzük, hogy nincs-e valamilyen sérülése a betegnek, vérzések, törések, majd kezdjük el a végleges légút-biztosítást.

Alapelv, hogy a betegeket lehetőleg ne mozdítsuk, a talált helyzetben lássuk el. Amennyiben a beteg mozgatása nem javasolt vagy nem indokolt, akkor a talált helyzetben biztosítjuk a szabad levegőáramlást. A nyelv hátracsúszását a fej hátraszegésével érjük el. Meg kell említeni azt a még napjainkban is tapasztalt, de hibás gyakorlatot, melynek során a nyelv kihúzására törekszünk. Ez hibás és felesleges. Súlyos sérülés esetén felmerül a nyaki gerincszakasz károsodása. Ekkor olyan légútbiztosítási módszert kell választanunk, melyben a fej-nyak nem kerül elmozdításra. Ilyen esetben az ún. Eschmarch-féle műfogás alkalmazható, melynek során az áll előrehúzásával akadályozzuk meg a nyelv hátracsúszását.

Eszméletlenség felismerésekor azonnal értesíteni kell a mentőket.

 

Forrás: www. hazipatika.com

ADOMÁNYOZZON!
Fizetési tájékoztató
Vásárlási tájékoztató
IRATKOZZON FEL
HÍRLEVELÜNKRE!
Név:
E-mail:

Országos Mentőszolgálat Alapítvány 2013, created by Black IT & Creatree